Hinta-palinta

Ma ebéd után lebicajoztunk apáékkal a Népkertbe, hogy kipróbáljuk az ottani játszóteret. Nem kis meglepetésünkre tele volt a játszótér gyerekekkel( a szomszédos futópalyáról jöttek ide bemelegíteni a fiúk és a lányok). Apa felültetett egy hintára, és én úgy belemerültem a gyerekek figyelésébe, hogy majdnem fél óráig hintáztam egyfolytában. Ezen a szüleim is nagyon meglepődtek, hiszen a legtöbbször két lökés után már rá is unok a dologra.

Furcsa...

Tegnap nagyon furcsa dolog történt velem. Előtte még pár részlet.
Délután voltunk Annánál szülinapon, persze miután a nagyinál megebédeltünk. Érdekes volt Annánál, most voltam először nála. Van neki sok jó játéka, de a legjobb köztük a vonat volt. Nagyon szerettem volna még játszani vele, de már későn vettem észre. Mikor Annáéktól visszaértünk, hát ott voltak lent az udvarbeliek, így mi is lent maradtunk. Jó volt lent, de nem az igazi, és én felkéretkeztem apához, hogy ne már a saját lábamon kelljen állni. El is voltunk egy darabig, amikor hirtelen apu elkezdett keresni engemet. Még félhangosan ki is mondta, hogy hol vagyok, amikoris észbe kapott, hogy ott vagyok a kezében. Na, lett is erre nagy nevetés. Mondták a többiek apának, hogy ezt a kevés alvás teszi. Szerintem is... :)

Vezetek!

Sok-sok gyakorlás után apa végre megengedte, hogy egyedül is vezessem az autót. MICSODA ÉLVEZET! A lábam ugyan nem éri el a gázpedált, de be lehet kapcsolni a tempomatot, és már megyünk is!

A kocsma

Történt az úgy, hogy anyával elmentünk a mamához, visszafele úton pedig meglátogattuk apát a Mojoban. Hogy munkaidőben ő is mit keresett ott, azt én sem tudom, mindenesetre nagyon élveztem a padon való szaladgálást. Kriszti biztos nem örült nekem, hogy utánam kellett törölni a padot.

Egy dal...

...amit nem lehet elégszer meghallgatni...

Első művészi alkotásom...

...egy fénykép. Ma még arra is szakítottunk időt, hogy elmenjünk a Vass családhoz, ahol is nagy hancurozás közepette, míg apáék kint dolgoztak a garázsban, én alkottam. Aki nem tudná felismerni a képről, Ő itt Dorka!

Apa hátán...

ott a legjobb! Erre ma jöttem rá, ugyanis mielőtt elmentünk a vásárba, anya felkötött apa hátára, hogy ne ott kelljen szenvedni. Mint utólag kiderült, apa hátára nem is olyan nagy szenvedés felkerülni, mert azt én is akarom. És ha én akarom, akkor már minden gördülékenyebben megy. Itt egy kép, amelyen látszik, mi fiúk milyen jól nézünk ki együtt! :)