UA-5969028-1 Gesztenye Marci: november 2008

2008. november 30., vasárnap

András és Andor napra

Ma András és Andor napja van. Ez alkalomból szeretném köszönteni nagybátyámat aki Andor, és unokatesóimat a temerini Szabó Andrást és a pesti Takács Andrist. Boldog névnapot nektek!

Lilla szülinapjára


Ma szülinapot ünnepeltünk a szomszédban, ugyanis Lilla barátnőm 2 éves lett. Ajándékot is vittünk neki, anyáék jóvoltából. Lilla megint beteg egy kicsit, és ez sajnos a hangulatára is kihatással volt. Egy hosszabb nyűgösködéstől eltekintve, azért jól éreztük magunkat. Ettünk fincsi tortát, és én megkóstoltam a szmokit is, ami igencsak ízlett nekem. Lehet, hogy a sós pálcika vetélytársat szerzett magának?
És végezetül álljon itt egy kép az ünnepelt tiszteletére.

2008. november 23., vasárnap

Hull a hó...

Micimackó dalát átköltve: "Hull a hó és hózik, Gesztenye Marci fázik...".
Tegnap havazott először az idén, amit anyáék nagy örömmel vettek tudomásul. Rám nem volt ilyen nagy hatással a dolog, mivel a hó rögtön el is olvadt, kézzel fogható nyomot sem hagyva maga után. Pedig anyáék szerint nagyon jó dolog a hóban játszani, szánkózni, hógolyózni. Remélem az idén már én is hódolhatok eme téli szórakozásoknak. Egyenlőre csak hideg van és a szél fúj, amit viszont egyáltalán nem élvezek.

2008. november 15., szombat

Nagyapának

Ezzel a szép verssel kívánok boldog születésnapot az én nagyapámnak.

Hárs László: Milyenek a nagyapák?

Unokák szavaival
így szól a nagyapa-dal,
dédelgetve dúdolgatja,
ki szívében fiatal:
Mint a termő, gazdag ág,
olyanok a nagyapák,
karjukon, mint bimbók ülnek
gyerekek és unokák.
Mint a kerek friss cipók,
olyanok a nagyapók,
ízesek is, melegek is,
bár nem boltban kaphatók.
Mint az ágy lágy paplana,
olyan minden nagyapa,
betakargat, elaltatgat,
vigyáz reád éjszaka.
Mint sötét ég, oly borús
néha a mord nagyatyus,
ámde gyorsan ki is derül,
mint a fényes július.
Mint a lombos almafák,
olyanok a nagyapák,
gyümölcsük az unokáknak
érlelik egy élten át.
Így zümmög és így rivall
unokák szavaival,
otthon és az óvodában
így zeng a nagyapa-dal.

2008. november 14., péntek

A tizenkettedik

Ma este fürdés közben anya észrevette, hogy kibújt a negyedik őrlőfogam is. Így már tizenkét fogú vagyok. Anya reméli, hogy ez lehetett az oka az utóbbi napok nyugtalanságának, valamint a sok éjszakai ébredéseimnek, és mostantól nyugalmasabb napok, de főleg éjszakák következnek.:)

2008. november 13., csütörtök

Székre mászás

Tegnapelőtt volt az én névnapom, ma pedig anyáé, így mi nemcsak az életben, hanem névügyileg is közel állunk egymáshoz.:)
Ezen a jeles napon sikerült először önállóan felmásznom egy székre. Ennek úgy megörültem, hogy még vagy négyszer megismételtem a műveletet, gyakorlásképpen. Az egyik ilyen gyakorlatot apa meg is örökítette, és így utólag kiderült, hogy csak tíz másodpercig tartott a dolog. Ugye milyen ügyes vagyok?

2008. november 12., szerda

Márton napra

Minden évben november 11-én van Márton napja. A Márton latin eredetű név, jelentése Mars hadistenhez hasonló, harcias, merész, bátor. Jó névválasztás volt ez a szüleim részéről, hiszen ezek a jelzők mind illenek rám is.
Anyáék ezzel a szép verssel kívánnak nekem boldog névnapot:

Várnai Zseni:

Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál.


Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik háta lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
hegyormodig hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.


2008. november 7., péntek

FOGócska

Ma anya észrevette, hogy kibújt még két fogam, szám szerint a tízes és a tizenegyes. Már régebben is látta a dudorodó ínyemet, de mostanában annyira lefoglalt bennünket a betegségem, hogy ilyesmivel nem is foglalkoztunk. Az éjszakai ébredéseimet is a betegség rovására írtuk, de akkor a fogaim is ludasak a dologban.:)
Ma délelőtt piacra mentünk anyával. Mivel péntek volt, ezért anya úgy döntött, hogy biciklivel csak apa irodájáig megyünk, onnan pedig gyalog folytatjuk az utat. Vagyis csak anya gyalogolt, én a hátán utaztam az Mt-ban. Jó buli volt, sokan megnéztek bennünket, és jókat mosolyogtak. :)
Délután pedig a boltba és a Mártáékhoz is így mentünk, majd beugrottunk a nagyiékhoz. A hazaútra anya már előre kötött fel, de ez ellen se tiltakoztam. A nagyi meg is jegyezte, hogy milyen jól elvagyok a hordozómban.:)

2008. november 4., kedd

Háti hordozás


Ma boldoggá tettem anyát. Történt ugyanis, hogy apa szerzett egy Mei Tai-t(ejtsd:máj-táj, ami egy ázsiai eredetű babahordozó modern változata, amivel többek között háton is lehet hordozni a babákat), és anyával ma élesben is kipróbáltuk. A kezdet kicsit nehézkes volt, mivel a kötözős rész nem igazán tetszik nekem, de mikor mozgásba lendültünk, már nekem sem volt ellenemre a dolog. Először csak a nagyiékhoz ugrottunk el, hogy anya kipróbálja mennyivel könnyebb így, mintha kézben vinne át. De mivel ők éppen nem voltak otthon, ezért egy hosszabb útra is vállalkoztunk egészen a boltig, majd a Mártáékhoz is bekukkantottunk. Jó volt anya hátán utazni, és így ő sem fáradt ki annyira mintha kézben vitt volna engem. Azt hiszem ezentúl gyakran fogunk így közlekedni mindannyiunk örömére.

2008. november 1., szombat

Első hajvesztés

Újra voltam a doktor néninél. Annál a nagyon kedvesnél. Nem jót állapított meg, ezért újabb gyógyszereket kell szednem, de hogy változatos legyen, most inhalálnom is kell. Rögtön meg is kaptam az első adagomat, és most már tudom, hogy nem tetszik nekem ez az inhalálás.
Közben kisebb csoda is volt, mert november elsején dörgött az ég és volt egy nagy zuhancs. Rendesen eláztatta a tájat. 
Mindezt megelőzte az első havágásom. Nagyapa előbb apát rendezte el ezügyben, aztán meg rávett engem is, hogy engedelmeskedjem neki. Sikerült is neki egy darabig, mondhatni félmunkát engedélyeztem neki. Sebaj, fürdéskor anya levágta a maradék hajszálakat is, amelyek még hosszúnak bizonyultak. Így most már eltüntek a fodros fürtök a nyakamból, kevésbé fognak melegíteni.