Az eslő komolyabb sérülés

Történt ma velem, hogy komolyabban megsérültem. Azt történt ugyanis, hogy nagyon hancúroztam, és nem engedtem anyának, hogy fürdetés után felöltöztessen (harcoltunk), és elvetettem magam az ágyon, csak úgy viccből, és az ott lévő építőkockák egyike komolyan felhorzsolta a bőrömet a jobb kezem csuklójánál. Nagyon fáj, kicsit kivérzett, de ami a legkomolyabb, hogy azóta olyan rossz kedvem van, hogy az csuda. Remélem megtanultam, hogy nem szabad mindenhová elvetődni.

Bocsánat...

Legújabb megtanult, és agyonra ismételt szavam: a bocsánat. Tegnap, amikor a mamához megérkeztünk, és a mama le akarta venni a cipőmet, akkor én azt találtam mondani: bocsánat, ez nem cipő, ez patika! :)

Szülinap... megint...

Hű, milyen régen nem jelentkeztem! Hát igen, itt volt a nyár, és nagyon-nagyon sok mindent kellett tenni, főleg kint lenni a levegőn, rohangálni, szaladgálni, és nem bent írogatni a szobában. El is múlt rajtam az idő. Újra ünnepeltünk egy szülinapot, ezúttal az enyémet. Jó buli volt, sokan voltak nálunk, kaptam sok-sok építőkockát, apa most már építhet nekem sok hajót egyszerre, meg repülőt (dumbát).

Hinta-palinta

Ma ebéd után lebicajoztunk apáékkal a Népkertbe, hogy kipróbáljuk az ottani játszóteret. Nem kis meglepetésünkre tele volt a játszótér gyerekekkel( a szomszédos futópalyáról jöttek ide bemelegíteni a fiúk és a lányok). Apa felültetett egy hintára, és én úgy belemerültem a gyerekek figyelésébe, hogy majdnem fél óráig hintáztam egyfolytában. Ezen a szüleim is nagyon meglepődtek, hiszen a legtöbbször két lökés után már rá is unok a dologra.

Furcsa...

Tegnap nagyon furcsa dolog történt velem. Előtte még pár részlet.
Délután voltunk Annánál szülinapon, persze miután a nagyinál megebédeltünk. Érdekes volt Annánál, most voltam először nála. Van neki sok jó játéka, de a legjobb köztük a vonat volt. Nagyon szerettem volna még játszani vele, de már későn vettem észre. Mikor Annáéktól visszaértünk, hát ott voltak lent az udvarbeliek, így mi is lent maradtunk. Jó volt lent, de nem az igazi, és én felkéretkeztem apához, hogy ne már a saját lábamon kelljen állni. El is voltunk egy darabig, amikor hirtelen apu elkezdett keresni engemet. Még félhangosan ki is mondta, hogy hol vagyok, amikoris észbe kapott, hogy ott vagyok a kezében. Na, lett is erre nagy nevetés. Mondták a többiek apának, hogy ezt a kevés alvás teszi. Szerintem is... :)

Vezetek!

Sok-sok gyakorlás után apa végre megengedte, hogy egyedül is vezessem az autót. MICSODA ÉLVEZET! A lábam ugyan nem éri el a gázpedált, de be lehet kapcsolni a tempomatot, és már megyünk is!

A kocsma

Történt az úgy, hogy anyával elmentünk a mamához, visszafele úton pedig meglátogattuk apát a Mojoban. Hogy munkaidőben ő is mit keresett ott, azt én sem tudom, mindenesetre nagyon élveztem a padon való szaladgálást. Kriszti biztos nem örült nekem, hogy utánam kellett törölni a padot.

Egy dal...

...amit nem lehet elégszer meghallgatni...

Első művészi alkotásom...

...egy fénykép. Ma még arra is szakítottunk időt, hogy elmenjünk a Vass családhoz, ahol is nagy hancurozás közepette, míg apáék kint dolgoztak a garázsban, én alkottam. Aki nem tudná felismerni a képről, Ő itt Dorka!

Apa hátán...

ott a legjobb! Erre ma jöttem rá, ugyanis mielőtt elmentünk a vásárba, anya felkötött apa hátára, hogy ne ott kelljen szenvedni. Mint utólag kiderült, apa hátára nem is olyan nagy szenvedés felkerülni, mert azt én is akarom. És ha én akarom, akkor már minden gördülékenyebben megy. Itt egy kép, amelyen látszik, mi fiúk milyen jól nézünk ki együtt! :)

Húsvétra

Mindenkinek boldog húsvéti ünnepeket kívánunk.

Verselek

József Attila
ÁPRILIS 11



A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, április estén.

Gyerekeit kereste arra
S engem talált ott épp az útban.
Bömbölt, örült s én mosolyogva
Rengeteg mellén elaludtam.

Vitt falvan, földeken keresztül,
Meghempergetett jó sárosra,
Cibálva és kacagva vitt egy
Pesti, csatakos külvárosba.

Az uccán vídám jasszok lógtak
S még vidámabban verekedtek,
Kiabáltak, kiabáltunk és
A jasszok végül berekedtek.

Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.

S hogy a harangok búgtak, fölnőtt
A szívekben nagy, esti béke.
A gyilkos végzett emberével
S úgy menekült, kalaplevéve.

Reménységnek és tulipánnak
Kicsikis deszka-alkotmányba
1905-ben ígyen
Iktattak be az alkotmányba.

A kártyás munkásnak fiúként,
S a szép, ifjú mosóasszonynak,
Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,
Fejkendóbe kötözött gondnak.

A szegényasszony rég halott már,
De fiát a szél el nem hagyja,
Együtt nyögünk az erdőn éjjel
S együtt alszunk el virradatra.

Fiú

Szüleim szerint igazi fiú vagyok. Most már nemcsak a frizurám miatt , amit nem oly rég vágtak le fiúsra, hanem az érdeklődési köröm miatt is. Ugyanis odavagyok a dudu-ért, azaz autóért, egyre csak emlegetem, hogy potoo is, azaz motor, illetve a harmadik nagy kedvenc a ttatto, értsd traktor... Mindez jól bizonyítja, hogy melyik nemhez tartozom, ugye? :)

Ami a beszédemet illeti, egyre többet locsogok, és úgy tűnik nem lesz problémám az "r" betűvel, mivel már a mostani kezdeti státuszban egész jól megy. Lásd: ttatto...

Hajvágás

Tegnap jött hozzánk egy fodrász néni, hogy anya és a mama haját levágja. Mivel az én hajam is nagyot nőtt már ezért anya úgy döntött, a néni velem kezdje a hajvágást. Felállítottak egy székre, rámterítettek egy leplet, amitől szerintük úgy néztem ki mint a Superman( bár tudom, hogy ezt csak az én kedvemért mondták), és megkezdődött a nagy munka. Egész jól viseltem, hogy ollóval csattognak a fejem körül és csak a végére fogtam menekülőre a dolgot. A végeredményel mindenki elégedett volt, azt mondták igazi fiús frizurám lett. Íme néhány kép bizonyítékul.

Másfél évesen

Másfél éves lettem. Hű de szalad az idő. Jelenleg 11,76 kiló és 85 centi vagyok, fejkörfogatom 49 centi, mindezt a másfél éves orvosi vizsgálat eredményeként tudtuk meg. Megkaptam az kötelező védőoltást is, amit egy hang nélkül tűrtem. De ez már el is várható egy ilyen nagy fiútól, mint amilyen én vagyok. Azt mondta a doktor néni, hogy legközelebb majd csak 3 éves koromban kell újra találkoznunk, kivéve ha előbb nem kezdek el oviba járni. Kaptam egy kis szirupot is, vaspótlásként, mivel még mindig egy kicsit vashiányos vagyok. És mondták, hogy egyek több májat, céklát, meggyet, csakhogy ezek közül egyik se tartozik a kedvenc ételeim közé.
És végül, hogy látszódjék miből is lesz a cserebogár, íme két kép egy ilyen voltam és egy ilyen lettem című.:)

A nap hőse

Készülvén a másfél éves ellenőrző vizsgálatokra és szurikra, a doktor néni kérte, hogy nézzük meg a véremet is. Ezért ma reggel úgy döntöttem, hogy megyünk szurira. Ugyanis én keltettem fel a ház népét már hat órakkor (a vérvétel 7-8 óráig van a gyermekorvosi rendelőben), hogy még időben odaérjünk. Végül addig húztuk az időt, hogy nyolc előtt pár perccel értünk oda, de szerencsémre senki sem volt a váróban. Így gyorsan levetkőztem, és bementem a nővér nénihez, aki nagy szakértelemmel előkészítette a papírokat, és a "vérszedő szerkezeteket" (tű, stb.). Én pedig szintén nagy érdeklődéssel, csak néztem, és tűrtem, hogy a néni kivegyen belőlem pár csepp vért, amit majd kivizsgálnak. Szó nélkül! Ezen még a nővér néni is nagyot derült, hogy micsoda komolysággal szemléltem az eseményt, amelyek egyébként fájdalmas, és én egy pissz nélkül tűrtem. A szüleim mondták is, hogy én vagyok a nap Hőse...  Büszkén viselem ezt a címet. :)

Vannak még csodák

Egy ideje anya biciklije használhatatlan, ezért rövidebb távokra pl. boltba babakocsival mentünk. De most vasárnap olyan szép volt az idő, hogy a szüleim úgy döntöttek, eltolnak engem a mamához a város másik végébe. Felkészültek, hogy majd jó szokásomhoz híven nem sokáig bírom az üldögélést, de aztán legnagyobb meglepetésükre végig benne maradtam a kocsiban. Sőt el is aludtam benne. És, hogy még nagyobb legyen a csodálkozás a visszafelé utat is végig kocsikáztam. Mivel a szép idő tegnap is folytatódott, ezért anyával bementünk a piacra, egy kicsit a játszótérre, majd apával is találkoztunk, és együtt jöttünk haza. Én végig a babakocsiban ültem.Erre mondta anya, hogy vannak még csodák, hiszen az első pár hónapot eltekintve nem nagyon maradtam meg a babakocsiban. Úgyhogy várjuk a fejleményeket Marci kontra babakocsi ügyben. :)

Verselek

Nemes Nagy Ágnes:

Lila fecske

Piros dróton ült a fecske,
piros dróton lila folt,
mert a fecske lila volt.
Ült a dróton egymagában,
ibolyaszín kiskabátban,
lila volt a háta, szárnya,
földre hullott lila árnya,
gyufa-vékony, lila lábon
álldogált a piros ágon,
lila volt a szeme csítja
lila, mint a
lila tinta.

Április volt, jött az este,
meg sem mozdult az a fecske.
Április volt, április,
én hagytam ott végül is.
Lila csőr,
lila toll,
most is ott ül valahol.

Újabb szavak

Sokáig csak az APA és az ANYA volt a repertoárban, de egy ideje már mondogatom a TATA szót is. Tegnap pedig egy újabb taggal bővült a szókincsem, mégpedig a MAMA szóval. Mostmár csak a NAGYI szó van hátra, és akkor az összes nagyszülőm ki lesz elégítve.:)

Gyógyultnak nyilvánítva

Ma anya és a nagyi elvittek ellenőrzésre az orvosi rendelőbe. Egy hang nélkül, nyugodtan tűrtem a vizsgálatot, anya szerint fejlődőképes vagyok. A doktor néni meghallgatta a tüdőmet, megnézte a torkomat és a fülemet, és megállapította, hogy minden rendben velem. Nem volt hiábavaló az a sok kínszenvedés, úgy mint orvosság belémerőszakolása és az éjszakai inhaláció. Remélem most egy jó ideig nem lesz szükség a kínzóeszközre sem, és nyugodt, betegségmentes időszak következik. Erről ennyit.:)

A kínzóeszköz

Tegnap ismét voltunk a doktor néninél. Sajnos nem volt elégedett a gyógyulásommal. Azt mondta még mindig muzsikál a tüdőm, és inhalálást írt fel, két féle gyógyszerrel, otthoni végrehajtással. Ezért vettünk házi inhalátort, ami igazi kínzóeszköznek bizonyult. Mivel nem vagyok egyhelybenülő típus, ezért már az első inhalálás kidarcba fulladt. Volt nagy sírás-rívás, ezért anyáék azt találták ki, mielőtt mindannyian idegbetegek leszünk, hogy álmomban végzik ezt a műveletet. Bár anya izgult vajon a zúgó gép hangja nem ébreszt-e fel, de szerencsére elég mélyen alszom, így ők nyugodtan elvégezhették ezt a hálátlan feladatot. Így a kecske is jól lakott, és a káposzta is megmaradt.:) Remélem ezek az éjszakai szeánszok meghozzák eredményüket, és végre én is kilábalok a betegségből.

Továbbra is betegen

Ez a betegség jól elkapott engem. Bár lázas nem vagyok, de egész nap köhögök, és az orrom is folyik ezerrel. Ezért biztos ami biztos alapon anyáék tegnap orvoshoz is elvittek. Kaptam is kétféle szirupot. Úgyhogy most megy a harc orszi-porszi és gyógyszer beadás ügyben. Erősen ellenállok, de sajnos mindig anyáék bizonyulnak erősebbnek. És hogy még fokozzuk az élvezeteket, anyának is sikerült lebetegednie. Így most már ketten harcolunk a bacik ellen.
Üdvözlünk mindenkit innen Takonyországból.:)

17 hónap

Már megint egy hónappal idősebb lettem, ez már szám szerint a tizenhetedik.

• Jelenleg 83 centi magas vagyok, és kb.12 kiló, és már 16 foggal is büszkélkedhetem.

• Szeretem a dolgokat felülről is látni, ezért a napom nagy részét székre mászással töltöm.

• Szeretek még könyveket és fényképeket nézegetni.

• Ha kedvem tartja zenére táncolok, forgok.

• Meg tudom mutatni a testrészeimet(fül, orr, száj, szem, haj, fütyi).

• Enni még mindig nem sokat eszem, de a szopi az továbbra is megy ezerrel.

• Ha fogják az egyik kezemet, már a második emeletre is fellépcsőzöm.

• Kérésre odaviszek dolgokat, bár nem biztos, hogy oda is adom azt a valamit.:)

• Szeretek pakolni, amiből kifolyólag óriási rendetlenséget tudok csinálni.

• A pelenkacsere és az öltözködés továbbra sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, de azért ha megkérnek a csizmámat odahozom, és öltözködésnél a lábaimat is emelem és beledugom a nadrág szárába. Ez azért már haladás.:)
• És a kedvenc szavam továbbra is a NEM szócska, erőssen hangsúlyozva.:) A repertoárba még bekerült a DEDE szó is, ami a didit jelenti.:)
  

Hanyagolunk

Mostanában eléggé elhanyagoltam a blog írását, hiszen a legutóbbi bejegyzésem már egy hónapja készült, még apa szülinapjára. Ez idő alatt eléggé sok minden történt velünk, jó és rossz dolgok egyaránt. De szerencsére a rossz dolgok is jóra fordultak.
Viszont ma reggelre sikerült ismét lebetegednem. Lázas vagyok, folyik az orrom és köhögök. Ez eléggé rányomja a bélyegét a hangulatomra is, sokat nyűgösködöm, keveset alszom. De majd igyekszem mielőbb kilábalni ebből a betegségből, és nem befertőzni a családom többi tagját. :)

Apának

Kicsi szívem, kicsi szám, nagyon boldog szülinapot kíván.
Sok puszi: Marci

Pohárból való ivás

Már régóta pohárból iszom, sőt amióta csak vagyok pohárból iszok, ha éppen nem a ciciből szopizgatok, de a mai nap mégis különleges. Ma történt meg ugyanis először, hogy teljesen egyedül felmásztam a székre, hogy jobban elérjem a poharat az asztal tetejéről, és szépen ügyesen két kézzel megfogva a poharat igyak a vízből. Ez azért már haladás!
Amilyen nagyon nem szeretek pelenkát cserélni, a várható következő fejlődési lépcsőfokom, hogy egyedül fogom elvégezni a kis és nagy dolgokat... :)

16 hónapos lettem

A súlyom 12 kiló körül mozog, magasságom nyolcvanegynéhány centi.

A szakirodalomban ezt írják az ilyen korú kismanókról:

Testi fejlődés

Nagyon válogatós lett! (Sosem voltam jó evő:) )Valamikor a második életév folyamán megváltozhatnak a baba evési szokásai. Fintoroghat olyan ételek láttán, amelyeket valaha szeretett, lehetnek olyan korszakai, amikor naponta csak egyszer vagy kétszer eszik (a müzlit-reggelire vagy a sajtos-makarónit-ebédre szindróma), mohón ehet az egyik étkezéskor és szinte semmit a másikkor, vagy ellenkezhet, ha a tányérján egymáshoz ér két étel. ( Ritkán eszem meg az elém tett ételt. Pár falat után köszönöm, mennék. És csak vissza-vissza térek még egy-két falat erejéig. Nem vagyok az a nyugis , egy helybenülő tipus.) Ez bizony nem könnyű korszak Önnek sem. Bár vannak szülők, akik aggódnak amiatt, hogy a kicsikéjük nem jut elég tápanyaghoz, tanulmányok igazolják, hogy ha rá van bízva, az egészséges gyerek soha nem éhezik, és nem is eszi túl magát. Valójában minden gyerek éppen annyit eszik, amennyire a szervezetének szüksége van a normális növekedéshez és fejlődéshez. A szülőknek csak annyi a dolguk, hogy ellássák gyermeküket egy sor egészséges étellel minden étkezéskor, majd hagyják, vonuljanak a háttérbe, hagyják, hadd válogasson a kis válogatós, a természet majd elintézi a többit.

Szociális fejlődés

Mivel a totyogók a második életévben megerősítik növekvő függetlenségüket, az étkezőasztal valóságos csatatérré változhat(szerényen bevallom ma a tejfölt sikerült az asztalon szétmaszatolnom, anya legnagyobb örömére:) ),. Szakemberek szerint a kicsi ebben a korban kevés dolgot tud irányítani, és az étkezés is ezek közé tartozik. Ezért van az, hogy egyesek, ha erőltetik, nem eszik meg sem a gyümölcsöt, sem a zöldséget (még akkor sem, ha korábban szerették), vagy nem hajlandók semmi újat megkóstolni. Természetesen fontos, hogy már ebben a korban kialakítsuk az egészséges evési szokásokat, de ugyanennyire fontos, hogy elkerüljük az étkezésekkor dúló hatalmi harcokat. Minél inkább erőlteti, a kicsi annál inkább lázadozni fog.

Ehelyett inkább vonja be a kis lázadót a választásba, ilyen kérdésekkel, mint „müzlit vagy pirítóst kérsz inkább reggelire?” Engedjen a szeszélyeknek – természetesen bizonyos határokon belül –, ha éppen a két egymással érintkező étel zavarja, adja neki külön tányéron vagy osztott tálkában. Ne erőltesse, ha jelzi, hogy már eleget evett. Ha segíti, hogy nyugodt, békés legyen a hozzáállása az evéshez, békét lehet kötni az asztali háborúban.

Szellemi fejlődés

A baba egyéves korára az agy hipocampusnak nevezett területe (az emlékezés központja) eléggé érett már ahhoz, hogy a totyogók fel tudjanak idézni néhány órával vagy akár egy nappal korábban történt tevékenységeket vagy eseményeket. Egy és másfél éves kora között ez a képesség (felidézni valakinek a korábbi tevékenységét, és egy későbbi időpontban megismételni) már biztosan működik. A kicsi már képes abból tanulni, hogy látja, mások hogyan csinálnak valamit. Például, ha megmutatja neki, hogyan működik egy új játék, nem biztos, hogy azonnal utánozza a cselekedeteit, de meglepheti azzal, hogy pár nap múlva megteszi. Ugyanígy, ha látja, hogy Ön főz vagy porszívózik, elraktározza az agyában az információt. És amikor a kicsi előveszi a főzőedényeit vagy a játék porszívóját és utánozza aput vagy anyut, akkor a „memóriaizmait” erősíti. (A porszívózás nagyon jellemző, de a telefonálást és a távirányító kezelését is mesterien utánozom.:))

Új év, új fogak

Az új évben három új fogra is sikerült szert tennem. Sőt, hogy fokozzák az izgalmakat, de főleg az én fájdalmamat, ez a három fogacska egy időben bújt ki. Ezekkel együtt már tizenöt fogam van, és ha hinni lehet anyának, akkor már a tizenhatodik is útban van. Legalábbis az előjelek( duzzadt íny, nyűgösség, éjszakai-sokszori-sírva ébredések) ezt mutatják. De ez előbb vagy utóbb úgyis kiderül.

U.i.: És valóban anyának volt igaza, mert néhány nap múlva kibújt a fogacska. Így mostmár tizenhatfogú vagyok. Juppee.:)

Szilveszteri képáradat

B.Ú.É.K

Szép kis újévvárásunk volt. A szüleim és én is végigsirtuk az egész éjszakát. :(
Ettől már csak jobb lehet, és ennek reményében kívánok mindenkinek reményteljes boldog új évet. :)