Karácsony képekben

Ha elmúlik karácsony...

Mostanában nem volt sok időm írogatni, mivel a karácsonyi készülődéssel voltunk elfoglalva, családilag.:) Ezért így utólag összegzem az elmúlt napok eseményeit.
Ez volt eddigi rövidke életem második karácsonya, és egyben az első is amiben tevékenyen részt vettem, mivel tavaly még csak tétlen szemlélője voltam az eseményeknek, amit a következő kép is bizonyít.





Mivel a szenteste nálunk lett megünnepelve, ezért anya nagy sütés-főzésbe kezdett, az én tevékenyen részvételemmel. Bár, anya szerint, én inkább hátrafelé mozgató segéderő voltam, aminek végül két üvegedény látta a kárát(igaz ebben apa keze is benne volt, nemcsak az enyém). De végül is mindennel időre elkészültünk, mire megérkeztek a vendégek. A vacsora finom lett. Volt sok ajándék is, aminek a szétosztásában hathatósan segédkeztem. A játék gyűjteményem így további darabokkal bővült. A nagy izgalmak hatására végül sikerült úgy felpörgetnem magam, hogy anya egy órás maratoni szopival tudott csak elaltatni.
Karácsony napján aztán mi mentünk vendégségbe. Először a nagyi testvérénél voltunk ebéden, majd meglátogattuk a mamát, és végül benéztünk még Ákos komáékhoz is, úgyis olyan ritkán látjuk egymást.

Boldog karácsonyt

Mindenkinek kellemes, békés és meghitt karácsonyi ünnepeket kívánunk.
Gesztenye Marci és családja

15 hónapos

Ma lettem 15 hónapos.
Lássuk csak, milyen vagyok, mit csinálok, és mit nem - a teljesség igénye nélkül :)

• egész nap jövök-megyek, teszek-veszek, igazi kis örökmozgó vagyok
  
• amiket szeretek csinálni: esténként hosszan pancsizni(ami ugye nagy változás a kezdeti víziszonyom után), székre mászni, könyveket nézegetni, biciklizni a szüleimmel, pakolni, és mindent amit a felnőttek szerint nem szabad csinálni:)
  
• amit nem szeretek: továbbra se viselem jól a kötöttségeket, ebből kifolyólag nehezen viselem ha pelenkáznak és öltöztetnek
  
• evés: fő táplálékom továbbra is az anyatej, ez mellett csipegetek még ezt-azt, főleg kenyeret, tejfölt, joghurtot, főtt répát, de a kedvencem a sós pálcika, azt bármikor szívesen rágcsálom
• szavaim: anya, apa, NEM(ezzel a szóval nem fukarkodom), tam-tam(sós pálca), hamm, dudu, ezeken kívül mutogatással értetem meg magam
  
• éjjelente még mindig sokat ébredek, főleg az éjszaka második felében, és csak szopival alszom vissza, nappal pedig csak egyszer alszom 1-2 órát
• kb. 11,5 kiló vagyok, és 80 centi magas.
  

Hát nagy vonalakban ennyi.:)

András és Andor napra

Ma András és Andor napja van. Ez alkalomból szeretném köszönteni nagybátyámat aki Andor, és unokatesóimat a temerini Szabó Andrást és a pesti Takács Andrist. Boldog névnapot nektek!

Lilla szülinapjára

Ma szülinapot ünnepeltünk a szomszédban, ugyanis Lilla barátnőm 2 éves lett. Ajándékot is vittünk neki, anyáék jóvoltából. Lilla megint beteg egy kicsit, és ez sajnos a hangulatára is kihatással volt. Egy hosszabb nyűgösködéstől eltekintve, azért jól éreztük magunkat. Ettünk fincsi tortát, és én megkóstoltam a szmokit is, ami igencsak ízlett nekem. Lehet, hogy a sós pálcika vetélytársat szerzett magának?
És végezetül álljon itt egy kép az ünnepelt tiszteletére.

Hull a hó...

Micimackó dalát átköltve: "Hull a hó és hózik, Gesztenye Marci fázik...".
Tegnap havazott először az idén, amit anyáék nagy örömmel vettek tudomásul. Rám nem volt ilyen nagy hatással a dolog, mivel a hó rögtön el is olvadt, kézzel fogható nyomot sem hagyva maga után. Pedig anyáék szerint nagyon jó dolog a hóban játszani, szánkózni, hógolyózni. Remélem az idén már én is hódolhatok eme téli szórakozásoknak. Egyenlőre csak hideg van és a szél fúj, amit viszont egyáltalán nem élvezek.

Nagyapának

Ezzel a szép verssel kívánok boldog születésnapot az én nagyapámnak.

Hárs László: Milyenek a nagyapák?

Unokák szavaival

így szól a nagyapa-dal,

dédelgetve dúdolgatja,

ki szívében fiatal:

Mint a termő, gazdag ág,

olyanok a nagyapák,

karjukon, mint bimbók ülnek

gyerekek és unokák.

Mint a kerek friss cipók,

olyanok a nagyapók,

ízesek is, melegek is,

bár nem boltban kaphatók.

Mint az ágy lágy paplana,

olyan minden nagyapa,

betakargat, elaltatgat,

vigyáz reád éjszaka.

Mint sötét ég, oly borús

néha a mord nagyatyus,

ámde gyorsan ki is derül,

mint a fényes július.

Mint a lombos almafák,

olyanok a nagyapák,

gyümölcsük az unokáknak

érlelik egy élten át.

Így zümmög és így rivall

unokák szavaival,

otthon és az óvodában

így zeng a nagyapa-dal.

A tizenkettedik

Ma este fürdés közben anya észrevette, hogy kibújt a negyedik őrlőfogam is. Így már tizenkét fogú vagyok. Anya reméli, hogy ez lehetett az oka az utóbbi napok nyugtalanságának, valamint a sok éjszakai ébredéseimnek, és mostantól nyugalmasabb napok, de főleg éjszakák következnek.:)

Székre mászás

Tegnapelőtt volt az én névnapom, ma pedig anyáé, így mi nemcsak az életben, hanem névügyileg is közel állunk egymáshoz.:)
Ezen a jeles napon sikerült először önállóan felmásznom egy székre. Ennek úgy megörültem, hogy még vagy négyszer megismételtem a műveletet, gyakorlásképpen. Az egyik ilyen gyakorlatot apa meg is örökítette, és így utólag kiderült, hogy csak tíz másodpercig tartott a dolog. Ugye milyen ügyes vagyok?

Márton napra

Minden évben november 11-én van Márton napja. A Márton latin eredetű név, jelentése Mars hadistenhez hasonló, harcias, merész, bátor. Jó névválasztás volt ez a szüleim részéről, hiszen ezek a jelzők mind illenek rám is.
Anyáék ezzel a szép verssel kívánnak nekem boldog névnapot:

Várnai Zseni:
Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem sírtál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami más csillagtájat. Úgy megnőttél, szinte félek, már a válladig sem érek, alig-alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, vagy Te lehettél parányi? Sosem voltál nehéz nékem, nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik háta lelkem, nőni akar, hogy elérjen, hegyormodig hogy felérjen. Húzol engem Te fölfelé mint a napfény maga felé fát, virágot, lombos ágat - fölemeled az anyádat.

FOGócska

Ma anya észrevette, hogy kibújt még két fogam, szám szerint a tízes és a tizenegyes. Már régebben is látta a dudorodó ínyemet, de mostanában annyira lefoglalt bennünket a betegségem, hogy ilyesmivel nem is foglalkoztunk. Az éjszakai ébredéseimet is a betegség rovására írtuk, de akkor a fogaim is ludasak a dologban.:)
Ma délelőtt piacra mentünk anyával. Mivel péntek volt, ezért anya úgy döntött, hogy biciklivel csak apa irodájáig megyünk, onnan pedig gyalog folytatjuk az utat. Vagyis csak anya gyalogolt, én a hátán utaztam az Mt-ban. Jó buli volt, sokan megnéztek bennünket, és jókat mosolyogtak. :)
Délután pedig a boltba és a Mártáékhoz is így mentünk, majd beugrottunk a nagyiékhoz. A hazaútra anya már előre kötött fel, de ez ellen se tiltakoztam. A nagyi meg is jegyezte, hogy milyen jól elvagyok a hordozómban.:)

Háti hordozás

Ma boldoggá tettem anyát. Történt ugyanis, hogy apa szerzett egy Mei Tai-t(ejtsd:máj-táj, ami egy ázsiai eredetű babahordozó modern változata, amivel többek között háton is lehet hordozni a babákat), és anyával ma élesben is kipróbáltuk. A kezdet kicsit nehézkes volt, mivel a kötözős rész nem igazán tetszik nekem, de mikor mozgásba lendültünk, már nekem sem volt ellenemre a dolog. Először csak a nagyiékhoz ugrottunk el, hogy anya kipróbálja mennyivel könnyebb így, mintha kézben vinne át. De mivel ők éppen nem voltak otthon, ezért egy hosszabb útra is vállalkoztunk egészen a boltig, majd a Mártáékhoz is bekukkantottunk. Jó volt anya hátán utazni, és így ő sem fáradt ki annyira mintha kézben vitt volna engem. Azt hiszem ezentúl gyakran fogunk így közlekedni mindannyiunk örömére.

Első hajvesztés

Újra voltam a doktor néninél. Annál a nagyon kedvesnél. Nem jót állapított meg, ezért újabb gyógyszereket kell szednem, de hogy változatos legyen, most inhalálnom is kell. Rögtön meg is kaptam az első adagomat, és most már tudom, hogy nem tetszik nekem ez az inhalálás.

Közben kisebb csoda is volt, mert november elsején dörgött az ég és volt egy nagy zuhancs. Rendesen eláztatta a tájat. 

Mindezt megelőzte az első havágásom. Nagyapa előbb apát rendezte el ezügyben, aztán meg rávett engem is, hogy engedelmeskedjem neki. Sikerült is neki egy darabig, mondhatni félmunkát engedélyeztem neki. Sebaj, fürdéskor anya levágta a maradék hajszálakat is, amelyek még hosszúnak bizonyultak. Így most már eltüntek a fodros fürtök a nyakamból, kevésbé fognak melegíteni.

Az első gesztenye

Amíg én apával a csárdán jártam, addig anya hozott a városból sült gesztenyét. Itthon nekiültünk, hogy megegyük. Én is nagy kedvvel indultam neki, önállóan akartam enni, de aztán valahogy nem igazán nyerte el a tetszésem. Keménynek és száraznak találtam, ki is köpdöstem a nagy részét. Ezért anya úgy gondolta, hogy várjunk még a gesztenye evéssel(azért ő még ehet máskor is).:)
Azért mert nem ez lett a kedvenc eledelem, ugye továbbra is maradhatok Gesztenye Marci?:))

Új játék

Tegnap új játékot fedeztem fel! Fent voltunk délután a Csárdán apucival és a nagyiékkal. Tettünk-vettünk, nyírtuk a füvet, nagyi virágot ültetett át, én meg szaladgáltam egyiktől a másikig. Hanem egyszercsak megláttam a létrát... És mivel nem akadályoztak meg, hogy felmásszak rajta, így én felmásztam rá. Egyszer. Nagyon tetszett odafönt az emeleten a teraszon. Miután lejöttünk apuci segítségével, felmentem mégegyszer. És aztán megint. :) Nagyon élveztem. Ezt csináltam volna ki tudja meddig, de apuci egy idő után ráunt és nem engedett fel többet. Egyébként is kezdett sötétedni, meg hűvös lenni és mentünk is haza.

Ismeretlen ismerős

Ma megérkezett apa nagynénje Svédországból. Azaz még tegnap, de mi csak ma találkoztunk vele először. Elsőre nem ismertem fel, pedig csak két hónap telt el az utolsó találkozásunk óta. De most itthon lesz egészen márciusig, úgyhogy lesz időnk újra megismerni egymást.
Isten hozott itthon Lidi nena.:)

Akkor és most

Ugyanaz a szoba, ugyanaz a fotel benne ugyanaz a két ember egy év különbséggel. Ugye milyen nagyra nőttem azóta?:)

Takarító legényke

Egyik kedvenc elfoglaltságom a takarítás, anya legnagyobb örömére. Íme néhány kép bizonyítékul.

Ellenőrzésen

Ma ismét voltunk a doktor néninél. A gyógyszert még szednem kell pár napig, mivel az orrom még folydogál, és reggel köhécseltem is egy kicsit, de amúgy mindent rendben talált, és többet már nem kell mennem ellenőrzésre. Reméljük ezzel lezárul ez a hosszú beteges időszak. :)

9-es a bűvös szám

Igen! Megjött a várva várt kilencedik fogam is! Keserves volt a mai éjszaka. Nagyon rosszul aludtam, egyszerűen nem találtam a helyemet. Pedig nagy az ágy, de még így is le akartam róla mindig esni, annyira forgolódtam. De most már minden rendben, remélem.

Alvás

Tegnap jó napom volt. Délben anyucival bicikliztünk a városban, meglátogattuk apucit is a munkahelyén. Hazafelé menet pedig annyira álmos voltam, hogy már a biciklin elaludtam. Azután anyu kivett az ülésből, felvitt az emeletre, de én még mindig aludtam. Kicsit szundítottam, tényleg nem sokat, és már fel is keltem. 

Tettem-vettem a "házban", egyszercsak apuci hazaért, ebédeltünk és már mentünk le az udvarra. Nagyon jó éreztem magam. Szép napos idő volt, néha köhécseltem, de azért jó megzavartuk az udvarbeli cicákat. 

Este hat felé felmentünk, amikoris szopiztam egy kicsit, és hát hogy hogynem megaludtam. És úgy is maradtam egész reggelig. Jó belehúztam... :)

Fertőztem

Annyira jól sikerült ez az én megfázásom, hogy befertőztem anyuciékat is. Olyan vicces, most az egész család köhög, tüsszög - én egyre kevesebbet, a többiek egyre többet. Apucinak már majd kiesik a tüdeje. De azért alakulunk :)

Egy kis megfázás...

Persze attól egy kicsit több. Régen találkoztunk már így együtt. Beteg voltam. Illetve még nem hevertem ki teljes egészében. Éppen tegnap voltam a doktor néninél, aki már biztató jeleket is látott az egészségi állapotomon, de azért még felírt ilyen-olyan gyógyszert, ami segíthet nekem.

Köhintéssel kezdődött úgy két héttel ezelőtt, vagy több is talán, ami egyre fokozódott. Anyuciék még időben elvittek az orvoshoz, aki szó nélkül felírta nekem az antibiotikumot, amit rendszeresen szedtem is. Nem volt valami kedves a doktor néni, és nem is mondta el nekem, hogy mi a bajom. Felírta a gyógyszert, és már jöhet is a következő. A tegnapi doki néni már kedvesebb volt, és elmagyarázta nekem, hogy most már szakadozik a váladék, ami jó. De azért a biztonság kedvéért szedjek köptetőt.

Ez van velem. Időközben gyönyörű idő kerekedett térségünkben, így minden nap kint vagyunk az utcán, udvarban, biciklizgetünk. Zajlik az élet körülöttem. És én ezt szeretem

Barátkozás

Annyi minden történik körülöttem, hogy csak kapkodom a fejem. Tegnapelőtt voltunk a doktor néninél, és megkaptam az egyéves szurit. Nem is fájt nagyon, inkább csak azért sírtam, mert már nagyon álmos voltam. 

Azutáni éjszaka át is aludtam az éjszakát. Egyszer sem keltem fel szopizni, csak reggel fél hétkor. Ugyhogy egyfolytában aludtam kilenc órát. Ez azért már teljesítmény. Szüleim azt mondták, hogy nagyon nyugtalanul aludtam, de aludtam. 

Tegnap voltak nálunk Lilláék. Jól el voltunk egymás mellett, de azért most már lassan érdeklődöm iránta is. Lilla már nagyon akar játszani velem, de én még mindig a magam dolgaival vagyok el. És tegnap megtört a jég... :)

Ez is én vagyok

Évfordulókon történik meg hogy az ember fia visszaemlékezik. Így tettem én is.

Egyéves lettem

Bizony ez az idő is eljött, mikor már nem azt mondjuk hogy ennyi és ennyi hónapos vagyok, hanem hogy egy éves. Még egy darabig hónapokban számoljuk az időt, és utána...

Tegnap családi buli volt nálunk. Abban a pici lakásban jó sokan elfértünk. Végül is igaz az a mondás, hogy sok jó kis helyen is elfér. Kaptam sok ajándékot is, nekem mégis Zsuzsi tetszett a legjobban, meg a sörösüveg...

Ezen a napon ültem rá először a quadomra. Nagy esemény volt az életemben, mert eddig csak tologálni akartam.

Lufikra várva

Ma nagy esemény volt kis városunkban. Apuci tudta ezt, és azt is tudta, hogy mikor kell menni hova, de kitolt velem, mert előtte tettünk egy nagy kört a városban. Mint ahogy amikor jó idő van, mentünk egyet biciklizni, elmentünk a mamához (vittünk neki valamit, de én nem tudom mit) és utána mintha céltalanul barangoltunk volna tovább, de apuci már kitervelte az útvonalat jó előre.

Mielőtt még a vásártérre értünk volna, egy néni odaszólt nekünk, hogy nem ott lesznek a lufik, hanem csak bent a városban. Azért mi mentünk tovább, és mikor odaértünk, hát tényleg valami készülődni látszódott.

Odamentünk a legközelebbi kis csoporthoz, és néztük hogy mint tevékenykednek. Egyszercsak meglátott minket Csabi, apa régi ballonos barátja, majd Brigi is a húgával, Ivettel, és a többiek. Megismerkedtem velük, Brigi még készített rólunk fényképet is.

Később már amikor már fújták fel a lufikat, nagyon erős hangokat hallottam, és kezdtem megijedni. A hangok mind hangosabbak voltak és én mind jobban féltem és bújtam apucihoz. Nem is bírtam kivárni, hogy felszálljanak, kénytelenek voltunk hazamenni, mert már annyira féltem. Nagyon hangos volt a ventillátor és a gázfúvóka hangja. Főleg azé a szivárványszínű balloné, ahol Csabi volt a kapitány.

Itthonról az udvarból még láttuk őket egy darabig, ahogy szép nyugodtan szálltak ebben a gyönyörű időben.

Nagy nap előtti készülődés

Tegnap eljött hozzán a mama, hogy segítsen anyucinak a készülődésben. Itt elsősorban a takarításra kell gondolni. Nagyon izgi volt, annyi minden meg lett mozgatva a lakásban, és én ott sürögtem forogtam, meg lábatlankodtam... Nagyon élveztem a dolgot, a nagyok már nem annyira. Ezért apuci elvitt otthonról.

Ő sem tudta még az útirányt, csak úgy lézengtünk a városban mindenfelé. Már úgy indultunk, hogy ásítottam, de ez nem akadályozta meg apucit, hogy elmenjünk. Otthon biztos nem aludtam volna el. És így sem, mint azt az elő példa bebizonyította. 

Előbb voltunk a nagyiéknál, de mivel senki sem nyitott nekünk ajtót, mentünk tovább. Kerekeztünk-kerekeztünk, alattunk ropogott a bicikli, ti. nagyon kikoptak már a csapágyak a főagyból, csak apuci ezt már nem tudja megcsinálni, és most keresi a mestert hozzá. Viszont a bicikli megy, csak már az utca másik sarkából hallatszik hogy jövünk.

Eljutottunk a ping-pong klubba, ahol meglátogattuk azt a sok gyereket, ahogy játszanak az asztalnál, vagy az mellett. Nagyon megnéztem őket. Apuci adott egy labdát a kezembe (ő meg ezek a labdák! Mindig labdázni akar velem...) Egy darabig el voltam vele, de annyira nem érdekelt. Inkább a tribün alatti üvegek érdekeltek, viszont oda meg nemigen mehettem. Volt ott egy kislány, az nagyon kedves volt. Odajött hozzám, símogatott. Illetve próbált, mert azért annyira nem voltam közvetlen.

Aztán mentünk tovább apucival. Ahogy sétáltunk a városban, apuci gyalog én a biciklin, találkoztunk a Badisékkal (Kriszta-anyuci, Bence, Balázs és Lucussal). Míg apuciék beszélgettek, én ínycselkedtem Bencével. Nagyon élveztem.

Ahogy tovább mentünk, egyszercsak találkoztunk a nagyapával. Volt lent a Csárdán biciklivel. Alig akart észrevenni bennünket. így együtt mentünk tovább. Előbb céltalanul, aztán meginvitáltunk nagyapát hogy jöjjön el hozzánk. El is jött, de mivel még anyuciék nem fejezték be a dolgukat, nem maradt, és én is lementem még apucival az udvarra játszani a többiekkel. 

Misinél

Történt egyszer, hogy flangáltunk anyucival és apucival minden felé - bicikliztünk. Nagyon szeretek biciklizni, sokkal messzebre el lehet jutni, mint a kiskocsival. És olyan gyorsan változik körülöttem a világ, hogy nincs időm nyűgösködni. Ez a kép is egy ilyen túra során készült, amikor elmentünk apuci barátjához, Misihez, aki elkészítette rólunk ezt az első közös családi képet. Köszönjük neki... :)

Neveim

Ahogy már említettem, a szüleim nagyon szeretnek becézgetni, így már eddigi életem során már egy csomó nevem volt. Mint az indiánoknál, éppen milyen tulajdonságomat vélték felfedezni bennem, úgy neveztek el szüleim. A mostani Gesztenye Marci már ki tudja hanyadik név.

Szóval voltam már Marci, Marcipán, Cipó, Máre, Mártonka, Marcika, Manó, Macika, Hájas kifli, Szupermanus, Szip-szip bajnok, Kukac, Szmöre... és mi lesz még?

Ide tartozik még az is, hogy apuciék eredetileg Manó nevet akarták nekem adni...

Kezdetek kezdete

Lassan már egy éve hogy világra jöttem. Nagyon vártak rám, mivel már így is két hetes késéssel úgy döntött a doki, hogy most már ki kell jönni. Külön sztori, hogy miután "durva" módon kivettek anyucimból, megállapították, hogy még egy hétig nyugodtan ellehettem volna a pociban. De végül is ez egy szebb dátum. Könnyebben jegyezhető.

Anyuci nagyon jól viselte a hordozásomat, mindenhova biciklivel mentünk (csodájára jártak az emberek), és úgy hozta a sors, hogy a kórházba is biciklivel mentünk ki. Úgy tűnik megpecsételődni látszik a sorsom, mivel azóta is ahogy ülni tudok biciklivel járjuk ezt a furcsa világot.
A kórházi élmények eléggé ködösek és anyuci emlékezete szerint egyenesen szörnyűek. Nem is szívesen beszélek róla. Külön tartottak anyucitól, csak ha úgy gondolták a nővérek, hogy most már eleget sikítottam, odavittek anyucihoz. A másik rossz élményem viszont az, hogy sajnos hiába vittek oda anyucihoz, a tejci nem akaródzott a számba csörgedezni. Anyuci nagyon ideges volt emiatt. Mindez megoldódott amint hazavittek, mert anyuci is megnyugodott, és a tejci is úgy megindult, hogy azóta sem akar elállni.
Az első éjszaka nagyon érdekes volt a szüleimnek. Én szépen nyugodtan aludtam - kipihenve a kórházi fáradalmakat - anyuciék pedig egész éjszaka lesték hogy lélegzem-e, hogy miért nem ébredek már fel szopizni, mivel azt mondták az okosok, hogy minden három órában szopizni kell. Ha akarok, ha nem... És végül nem bírták tovább cérnával, és felébresztettek, hogy szopizzak, de én annyira fáradt voltam, hogy rögtön vissza is aludtam.