A nap hőse

Készülvén a másfél éves ellenőrző vizsgálatokra és szurikra, a doktor néni kérte, hogy nézzük meg a véremet is. Ezért ma reggel úgy döntöttem, hogy megyünk szurira. Ugyanis én keltettem fel a ház népét már hat órakkor (a vérvétel 7-8 óráig van a gyermekorvosi rendelőben), hogy még időben odaérjünk. Végül addig húztuk az időt, hogy nyolc előtt pár perccel értünk oda, de szerencsémre senki sem volt a váróban. Így gyorsan levetkőztem, és bementem a nővér nénihez, aki nagy szakértelemmel előkészítette a papírokat, és a "vérszedő szerkezeteket" (tű, stb.). Én pedig szintén nagy érdeklődéssel, csak néztem, és tűrtem, hogy a néni kivegyen belőlem pár csepp vért, amit majd kivizsgálnak. Szó nélkül! Ezen még a nővér néni is nagyot derült, hogy micsoda komolysággal szemléltem az eseményt, amelyek egyébként fájdalmas, és én egy pissz nélkül tűrtem. A szüleim mondták is, hogy én vagyok a nap Hőse...  Büszkén viselem ezt a címet. :)