Lufikra várva

Ma nagy esemény volt kis városunkban. Apuci tudta ezt, és azt is tudta, hogy mikor kell menni hova, de kitolt velem, mert előtte tettünk egy nagy kört a városban. Mint ahogy amikor jó idő van, mentünk egyet biciklizni, elmentünk a mamához (vittünk neki valamit, de én nem tudom mit) és utána mintha céltalanul barangoltunk volna tovább, de apuci már kitervelte az útvonalat jó előre.

Mielőtt még a vásártérre értünk volna, egy néni odaszólt nekünk, hogy nem ott lesznek a lufik, hanem csak bent a városban. Azért mi mentünk tovább, és mikor odaértünk, hát tényleg valami készülődni látszódott.

Odamentünk a legközelebbi kis csoporthoz, és néztük hogy mint tevékenykednek. Egyszercsak meglátott minket Csabi, apa régi ballonos barátja, majd Brigi is a húgával, Ivettel, és a többiek. Megismerkedtem velük, Brigi még készített rólunk fényképet is.

Később már amikor már fújták fel a lufikat, nagyon erős hangokat hallottam, és kezdtem megijedni. A hangok mind hangosabbak voltak és én mind jobban féltem és bújtam apucihoz. Nem is bírtam kivárni, hogy felszálljanak, kénytelenek voltunk hazamenni, mert már annyira féltem. Nagyon hangos volt a ventillátor és a gázfúvóka hangja. Főleg azé a szivárványszínű balloné, ahol Csabi volt a kapitány.

Itthonról az udvarból még láttuk őket egy darabig, ahogy szép nyugodtan szálltak ebben a gyönyörű időben.