Nagy nap előtti készülődés

Tegnap eljött hozzán a mama, hogy segítsen anyucinak a készülődésben. Itt elsősorban a takarításra kell gondolni. Nagyon izgi volt, annyi minden meg lett mozgatva a lakásban, és én ott sürögtem forogtam, meg lábatlankodtam... Nagyon élveztem a dolgot, a nagyok már nem annyira. Ezért apuci elvitt otthonról.

Ő sem tudta még az útirányt, csak úgy lézengtünk a városban mindenfelé. Már úgy indultunk, hogy ásítottam, de ez nem akadályozta meg apucit, hogy elmenjünk. Otthon biztos nem aludtam volna el. És így sem, mint azt az elő példa bebizonyította. 

Előbb voltunk a nagyiéknál, de mivel senki sem nyitott nekünk ajtót, mentünk tovább. Kerekeztünk-kerekeztünk, alattunk ropogott a bicikli, ti. nagyon kikoptak már a csapágyak a főagyból, csak apuci ezt már nem tudja megcsinálni, és most keresi a mestert hozzá. Viszont a bicikli megy, csak már az utca másik sarkából hallatszik hogy jövünk.

Eljutottunk a ping-pong klubba, ahol meglátogattuk azt a sok gyereket, ahogy játszanak az asztalnál, vagy az mellett. Nagyon megnéztem őket. Apuci adott egy labdát a kezembe (ő meg ezek a labdák! Mindig labdázni akar velem...) Egy darabig el voltam vele, de annyira nem érdekelt. Inkább a tribün alatti üvegek érdekeltek, viszont oda meg nemigen mehettem. Volt ott egy kislány, az nagyon kedves volt. Odajött hozzám, símogatott. Illetve próbált, mert azért annyira nem voltam közvetlen.

Aztán mentünk tovább apucival. Ahogy sétáltunk a városban, apuci gyalog én a biciklin, találkoztunk a Badisékkal (Kriszta-anyuci, Bence, Balázs és Lucussal). Míg apuciék beszélgettek, én ínycselkedtem Bencével. Nagyon élveztem.

Ahogy tovább mentünk, egyszercsak találkoztunk a nagyapával. Volt lent a Csárdán biciklivel. Alig akart észrevenni bennünket. így együtt mentünk tovább. Előbb céltalanul, aztán meginvitáltunk nagyapát hogy jöjjön el hozzánk. El is jött, de mivel még anyuciék nem fejezték be a dolgukat, nem maradt, és én is lementem még apucival az udvarra játszani a többiekkel.